És ha soha nem térnek vissza, aki megtalálja, használja fel valami jóra.”
Clara érezte, hogy könnyek gyűlnek a szemébe.
Nem tudta, miért.
Amíg el nem érte az utolsó bekezdést.
„Ha olyan nő vagy, akit egyedül hagytak, emlékezz valamire. Ez a ház fogta a könnyeimet. Talán most a tiédet is fog fogni.”
Clara térdre ejtette a levelet.
Férje halála óta először sírt igazán.
Nem a kincsért.
A nőért, aki a levelet írta.
Mert megértette őt.
Aznap este a bejárati lépcsőn ült.
A hasára tette a kezét.
A baba megmozdult.
„
