borítékkal a kezében.
– Eleanor? – kérdezte gyengéden, újra átvágott az egyenetlen udvaron. – Mr. Whitfield vagyok. A férje ügyvédje voltam.
A ruhacsipesz kicsúszott a számból.
„Garrett arra utasított, várjak a haláláig, hogy kapcsolatba lépnék veled” – mondta. „Azt akarta, hogy tisztán lásd, kik a gyermekei . Eltartott egy ideig, mire a templomodon keresztül megtaláltam ezt a címet. Szigorú utasítást hagyott arra, hogy személyesen adjam át neked, hogy biztosan megkapd, amit megérdemelsz.”
Gyermekgondozás
Mr. Whitfield átnyújtotta nekem a borítékot. A nevem állt rajta elhunyt férjem kézírásával.
Annyira remegett a kezem, hogy háromszor kellett a pecsét
