mondogatta:
— Egyszer még a ti esküvőtöket fogom szervezni.
Én mindig elpirultam.
Matthew nevetett.
Végül azonban tényleg összeházasodtunk.
Az egyetem után vettünk egy kis házat a régi környékünk közelében.
Nem voltunk gazdagok.
Nem volt luxusautónk.
De boldogok voltunk.
Legalábbis azt hittem.
Matthew minden alkalommal ott volt, amikor bizonytalan lettem.
— Meg tudod csinálni.
— És ha kudarcot vallok?
— Akkor újra megpróbálod.
— És ha megint nem sikerül?
— Akkor itt leszek.
Ezek a mondatok egykor biztonságot jelentettek.
Később azonban egészen másképp hangzottak.
Aznap, amikor megvettem neki az órát, hazafelé vezettem.
Már elképzeltem az arcát.
Amikor
