véletlenül mégis elküldtem.
Most viszont más gondolat merült fel bennem.
Mi van, ha ő küldte el?
Aztán eszembe jutott a mesterszak.
Az írótanfolyam.
Egy konferencia.
Egy kézirat, amelyet soha nem mertem elküldeni.
Mindegyik alkalommal Matthew biztatott.
Mindegyik alkalommal valahogy megnyílt előttem egy ajtó.
És most már nem tudtam, hogy én nyitottam-e ki őket.
Három napig úgy tettem, mintha semmit sem hallottam volna.
Figyeltem Matthew-t.
Figyeltem a telefonját.
Figyeltem a reakcióit.
És a negyedik napon megtaláltam az első bizonyítékot.
Matthew laptopja nyitva volt.
Egy mappa volt a képernyőn.
„Ashley — ösztöndíj.”
Megnyitottam.
