során folyamatosan ugyanazokat a képeket látja: nagy, négy hálószobás családi házakat, amelyekben egy-két idős ember lakik. „Mindenkinek megengedem a saját otthona kényelmét, mondja, “, de helytelen érzés, hogy a családoknak nincs helyük, és az első vásárlók az ingatlanpiacon ragadnak, miközben egész házakat alig használnak.„ Anne szerint nem a hibáztatásról van szó, hanem a hatékonyságról. A lakáskínálat alig növekszik, miközben az elosztás egyre egyenlőtlenebbé válik.
Az elkötelezettség szigorúnak hangzik, de a semmittevés sokkal szigorúbb.
Anne tudja, hogy a kijelentése durván hangzik. Ellenállásba ütközik az az elképzelés, hogy az embereket azonnal egy kisebb
