körvonalai kezdenek kirajzolódni a háttérben.
Ellöktem magam a faltól, és kimentem, levegőre volt szükségem. A tó felől fújó éjszakai szellő hűvös volt, a környező erdők halvány fenyőillatát hozta magával. Bentről nevetés hallatszott, de már semmi sem tűnt valóságosnak. Odamentem a stéghez, és megálltam a korlátnál, ahol apró fények pislákoltak az ösvény mentén. A kezem kissé remegett, ahogy a fára helyeztem őket.
Hülyének éreztem magam, amiért nem láttam ezt előbb. Gavin, Evelyn, szerette őt. Azért, mert hitt abban, hogy végre talált valakit, aki törődik vele. Talán ez volt a baj. Talán
