nem fog rám emlékezni. A többi részem félt, hogy igen, és hogy megerősít minden sötét gyanút, ami a gondolataimba lopózott.
Végül tárcsáztam a számát. Harmadik csörgésre felvette, határozott hangon, pontosan úgy, ahogy emlékeztem a két évvel korábbi, a cégemnek vezetett nyomozásából. Akkoriban néhány nap alatt leleplezett egy belső sikkasztási tervet. Nem volt hangos vagy drámai. Így egyszerűen, gondosan, és élvezetes hallgatásaként úgy oszlatta el a tényeket, mint egy kirakós darabjait.
Megmondtam neki a nevem, és emlékeztettem, hol dolgoztunk együtt. Rövid szünet következett, majd azt mondta, hogy nyilvánvalóan emlékszik rám, és
