konyhapultra dobjuk, feneketlen bevásárlószatyrokba ejtjük, és hagyjuk, hogy a belső akkumulátor lassan lemerüljön az utolsó parázsig, mindig feltételezve, hogy egyszerűen örökre működni fog – egészen addig a pillanatig, amíg nem működik, és hirtelen az egész napunk teljesen felborul körülöttünk.
Az igazi szokás, ami megment egy krízistől, nem az, hogy ismerjük a nagy nyomás alatt végrehajtható vészhelyzeti trükköket, vagy hogy az esőben állva memorizáljuk a helyi lakatosok telefonszámát; hanem az a tudatos cselekedet, hogy jóval a katasztrófa előtt beépítünk egy tartalék tervet a napi rutinunkba. Ez azt jelenti, hogy tartunk egy tartalék
