furcsa tárgy látható meg: egy ívelt forma, egy sötét felület és zavaró apró kiemelkedések. Az azonnali reakció? Pánik. És amint kimondja ezeket a végzetes szavakat – „Azt hiszem, él” –, senki sem látja őt valaki, mint régen.
A forma hússá válik. A sötét vége fej lesz. Az apró nyomok hirtelen erekké hasonlítanak. Lenyűgöző, nem igaz? Mert maga a tárgy egy tapodtat sem mozdult.
Az agy szereti befejezni a történeteket
Ennek a jelenségnek van neve: felülről lefelé irányuló feldolgozás . Egyszerűen fogalmazva, az agyunk nem semlegesen elemzi azt. A már ismert információkkal kezdi – a
