hanggal, amiért azt állították, hogy a pilótafülke nem a kiteljesedésre vágyó nő helyére. Szárnyaimat puszta elszántsággal meg, és minden mérföldkövet – az első szólórepülésemtől a végső kapitányi minősítésemig – heves büszkeséggel ünnepeltem. Mégis, az ilyen éjszakákon az indulás előtti csendes szünetben a feláldozott álmok visszhangja suttogott a kabinban. Tudtam a döntéseim súlyát; elnyertem az eget, de elvesztettem a hagyományos otthon melegét.
Amikor a földi személyzet jelezte, hogy a raktér ajtajai zárva vannak, az első tisztem, egy David nevű udvarias fiatalember, meleg mosollyal nézett rám. Észrevette a repülési naplóm melletti talapzaton heverő kis,
