bontatlan születésnapi kártyát – egy kártyát, amit anyám küldött három nappal korábban. „Nagy tervei vannak, miután ma este leszállunk Seattle-ben, Kapitány?” – kérdezte, próbálva megtörni a csendet.
Gyengé elmosolyodtam, ismét megigazítottam az egyenruhás sapkámat. „Csak egy csendes hotelzoba és egy hosszú telefonhívás a szüleimmel, David. Ez több mint elég mára.” Tiszteletteljesen bólintott, majd ismét a műszerfalra fordította a teljesen, engem pedig ismét a gondolataimmal hagyott, majd irányítótorony engedélyezte a taxizást.
Felsorakoztunk a kifutópályán, az erősebb motorok életre keltek, ahogy előretoltam a tolóerő-szabályozó karokat. A gyorsulás visszanyomott az ülésembe, egy ismerős érzés, ami
