éltem egyedül. 46 év házasság után… és hirtelen csend lett.
Eleinte mindent meg tudtam csinálni: főztem, takarítottam, intéztem a papírmunkát. Azt mondta, hogy szeretem a nyugalmat. De apránként elkezdődtek a változásokat:
- Kifogytam a levegőből lépcsőzés közben.
- Remegett a kezem, amikor üvegeket nyitottam ki.
- Elfelejtettem, miért léptem be egy szobába.
Egyik reggel megcsúsztam, amikor kijöttem a zuhany alól. Nem estem el, de aznap este arra gondoltam:
Mi van, ha legközelebb senki sem talál meg?
folytatás a következő oldalon’
A családdal való együttélés nem mindig gyógyítja a magányt
Felhívtam a lányomat, és
