1. RÉSZ – „Harmincszor ütött meg a felesége előtt… és a felesége úgy mosolygott, mintha arra számított volna, hogy összeesek”
Ahogy a fiam nappalijában álltam, számoltam. Emberek és társadalom
Egy.
Kettő.
Három.
Nem azért számoltam, mert emlékezni akartam a fájdalomra.
Azért számoltam, mert tudtam, hogy ha hagyom, hogy a harag eluralkodjon rajtam, elveszítem azt a tisztánlátást, amire mindenekelőtt szükségem volt.
Tíz.
Tizenegy.
Tizenkettő.
A fiam, Brandon, már nem úgy nézett ki, mint az a fiú, akit egykor fogtam a kezemben, amikor átkeltünk egy forgalmas utcán.
Egy harmincas éveiben járó férfi volt,
