drága öltönyben, drága órával és egy olyan házzal, ami inkább szállodára, mint családi házra hasonlított.
És most éppen engem ütött.
A felesége előtt.
Azok előtt az emberek előtt, akik percekkel korábban még nevettek rajta. Otthon és kert
Húsz.
Vérzett a szám.
Huszonegy.
Éreztem, hogy ég a vállam.
Huszonkettő.
És mégsem szóltam semmit.
Amber a kanapén ült.
Nem kelt fel.
Nem sikított.
Nem próbálta megállítani.
Csak rám nézett.
És mosolygott.
Ez a mosoly rosszabb volt, mint az ütések.
Huszonnyolc.
Brandon lihegett.
Huszonkilenc.
Újra felemelte a kezét.
Harminc.
Aztán megállt.
Két lépést
