Egy estén, adott lángoló fáklyákkal, nevetéssel és poharak csilingelésével kellett volna megtölteni, egy férfi áll a kórház hideg lépcsőjén, és egy üzenetet tart, amely megráz minket: „Orvos vagyok. Ma van a születésnapom. És egyedül vagyok.” Ennek az orvosnak a képe a modern áldozathozatal kvintesszenciája. ELA HDXII aláírásával ma az előtt hajolunk meg, aki úgy döntött, hogy saját ünnepét az élet és a halál határán őrködve tölti, egy olyan helyen, ahol a másodiknak többet kell, mint az.
Ez a magány nem a barátok hiánya, hanem a legfőbb odaadás bizonyítéka. Annak
