A FIAM HARMINCSZOR ÜTÖTT MEG A FELESÉGE ELŐTT… ÍGY MÁSNAP REGGEL, MIKÖZBEN AZ IRODÁJÁBAN ÜLTEM, ELADTAM A HÁZAT, AMIRŐL AZT HITT, HOGY ÖNÉ.

hátrált, és úgy nézett a kezére, mintha nem hinné el, hogy tényleg használta őket.

Lassan felemeltem a fejem.

„Végeztél?” – kérdeztem.

Hitetlenkedve nézett rám.

„Mi?”

„Azt kérdeztem, hogy végeztél-e.”

„Ne játssz hőst, Apa.”

Apa.

Hónapok óta először használta ezt a szót.

De nem volt benne szeretet.

Csak megvetés.

Lehajoltam, és felvettem a padlóról a kis barna csomagot, amit a születésnapjára hoztam neki.

Kinyitottam.

Egy régi óra volt benne.

Apám órája.

Hónapok óta restauráltam.

Kifényesítettem.

Kicseréltem a szerkezetet.

Még a kis karcolást is megtartottam a hátlapon, mert ez volt az egyetlen nyom,