laptop azonban nem volt ott.
Matthew valószínűleg magával vitte.
Ezért más után kezdtem kutatni.
A régi dobozok között.
A szekrényekben.
A padláson.
Végül egy régi faládát találtam.
Nem emlékeztem rá.
Le volt zárva.
A zár mellett azonban egy apró kulcs feküdt.
Kinyitottam.
Több tucat napló volt benne.
A legelső dátuma tizenöt évvel korábbi volt.
Megfogtam.
Az első oldalra ezt írta:
„Ashley ma ismét félt megszólalni.”
Lapozás.
„Nem szabad helyette döntenem.”
A következő:
„Segítenem kell neki, hogy maga döntsön.”
Majd:
„Nem akarom, hogy egész életében féljen.”
Könnyek gyűltek a szemembe.
Talán
