Matthew valóban segíteni akart.
De aztán találtam egy másik bejegyzést:
„Ma elküldtem a jelentkezését. Nem tud róla.”
Egy másik:
„Ma elintéztem, hogy meghívják a konferenciára.”
Aztán:
„A kiadó visszaírt. Megtettem, amit kellett.”
És végül:
„Még mindig nem sejti, hogy én állok minden mögött.”
Hirtelen hangot hallottam.
— Nem akartam, hogy ezt megtaláld.
Megfordultam.
Matthew ott állt.
A tekintete nem volt dühös.
Inkább szomorú.
Felemeltem a naplót.
— Mióta?
— Ashley…
— Mióta csinálod ezt?
— Tizenöt éves korod óta.
— Miért?
Leült.
— Mert láttam, hogy mennyi mindent feladsz a félelmeid miatt.
— És ezért elkezdted irányítani az
