életemet?
— Nem így kezdődött.
— Hanem hogyan?
— Először csak segíteni akartam.
— Engedély nélkül.
— Igen.
— Hazugságokkal.
— Igen.
— És titkokkal.
Matthew lehajtotta a fejét.
— Igen.
A szemébe néztem.
— Mi volt a terv?
Hosszú csend után megszólalt.
— Az volt a terv, hogy egyszer eljuss oda, ahol már nem félsz dönteni.
— És a „csapda”?
— Azért mondtam, mert tudtam, hogy ha minden lehetőséget úgy látsz, mint egy véletlenül megnyíló ajtót, belépsz rajtuk.
— Tehát manipuláltál.
— Igen.
— Miért?
— Mert szeretlek.
Keserűen felnevettem.
— Ez nem válasz.
— Tudom.
Felálltam.
— Akkor mondd el az igazat.
Matthew sokáig hallgatott.
Aztán kimondta:
— Nem
