az embereket, akikké egy napon válni fogunk. Drága játékok és végtelen figyelemelterelések nélkül magát a világot változtattuk játszóterünkké. Ott nőttünk fel, ahol az új dolgok a kirakatok mögött maradtak, ahol a videojátékok máséi voltak, és ahol a képzelet volt a legértékesebb kincsünk.

Az eső után a föld, a fák és a sáros sarkok váltak az egész univerzumunkká.

A trombitaféreg-fészkek voltak a bizonyítékunk arra, hogy a varázslat valóságos – ha elég közelről néztük. Nem csak férgeket kerestünk; csodát. Megünnepeltük egymás felfedezéseit, megtanultuk megosztani az örömöt a versengés helyett, és felfedeztük, hogyan varázsolhat