Soha nem beszélt az órán – csak csendben ült és hallgatott – mígnem egy váratlan pillanat felfedte az igazságot, és egy olyan leckét tanított mindenkinek, amit soha nem fognak elfelejteni

is ugyanígy feltételeztek, és hogy pontosan ezért írta az üzenetét.

Ahogy Lydia elsétált, a narrátor rájött, hogy soha nem volt képtelen kommunikálni. Minden nap kifejezte magát írásaival, jelenlétével és tetteivel. Az igazi probléma az volt, hogy mindenki más csak a hangra figyelt, ahelyett, hogy odafigyelt volna arra, amit valójában mond.

Lásd a következő oldalt:

HIRDETÉS