Eleonóra.”
Megfordultam, és Garrettet láttam ott állni, 53 évvel idősebb volt, de ugyanazzal a ferde mosollyal az arcán, mint amikor 1972-ben megcsókolt a lelátó mögött. Akkoriban azt ígérte: „Eleanor, egy nap veszek neked egy gyémántgyűrűt.”
– Még mindig su hordod a hajad – Garrett a süteményvásáron.
„És még mindig túl simán beszélsz” – mondtam neki.
Könnyekig nevettünk, közvetlenül a brownie és a kancsó jeges tea mellett. Wells lelkész udvariasan úgy tett, mintha nem venné észre. A kórustársam, Marlene mindent észrevett, és tudtam, hogy vasárnap rengeteg kérdést fogok hozni.
Garrett megkérdezte, meghívhat-e kávéra, én
