hogy tudatosan kiválasztottam volna.
A füle megmozdult.
A tükörben bámultam rá.
Tanulj kémiát
« Szombra. »
Árnyék.
Egy fekete kutya fekszik sötét anyagnak fekszenek, majdnem eltűnve benne.
– Akkor ez a neved.
A füle újra megmozdult.
« Maradj velem, Árnyék. »
Amikor beálltam a klinika parkolójába, két technikus már várt hordággyal.
Az automata ajtók kinyíltak.
Az egyik technikus lehajolt.
„Szia, drágám.”
Abban a pillanatban, hogy ismeretlen kezek nyúltak felé, Sombra ugyanazt a megtört sírást kezdte kiadni.
– Tudom – mondtam.
A feje felém
