Az út szélén fekvő fekete kutya olyan sovány volt, hogy amikor először megpillantottam, azt hittem, túl későn érkeztem. Bordái kirajzolódtak a koszos szőrzet alatt, hasa beesett, hátsó lábai pedig élettelenül hevertek mögötte, miközben alig néhány méternyire autók suhantak el mellette. Aztán a szeme felém fordult. Ez az apró mozdulat volt az egyetlen jele annak, hogy még él.

lassan.

 

« Hőmérséklet. »

 

Egy technikus hangosan felolvasta.

 

Dr. Morris a mellkasát hallgatta.

 

Megtapintotta a hasát.

 

Aztán óvatosan végigsimított a gerincén és a medencéjén.

 

Sombra nyöszörögte.

 

A fal felé néztem.

 

„Mi történt vele?”

 

„A hátsó végtagjai rendkívül fájdalmasak. Képalkotó vizsgálatokra van szükségünk, mielőtt bármit is magabiztosan mondanék.”

 

„Bénult?”

 

– Még nem tudom.

 

Ez a bizonytalanság jobban megrémített, mint egy biztos válasz.

 

Vért vettek.

 

Intravénás katétert helyeztek be.

 

Sombra alig reagált.

 

Ez engem is megijesztett.

Erős,